Translate

2015. január 23., péntek

ÓBUDA PRÉPOSTSÁG VÁRÁNAK HÉVÍZES FÜRDŐJE


Régibb mint Budavár volt népem s tájam is első 
Ős Magyarországnak én szeme fénye valék 
Ám megvett az időnek vas foga és csak a sok rom 
Szól a nevem dísze s hajdani fénye felől 
Tornyokat építs most egekig ki nagyokra törekszel 
Látva egész város Ó-Buda mint hala ki

MOST MÁR E ROMOKBÓL SEM MARADT SEMMI....


 AZ ÓBUDÁN LÉVŐ BANAI SZŰZ MÁRIA EGYHÁZ

„Bártfai Szabó László a 30-as években 187 középkori okmányból készített válogatást, amely hiteles tanúságot tesz az óbudai egyház, a királynék és a polgárok környékbeli birtokviszonyairól, Fehéregyháza itteni elhelyezkedéséről. Eszerint Alba Ecclesia – melynek körzetében feküdtek Gercse, Nyék, Békásmegyer falvak, ugyancsak Pilis megyében – a mai Óbudát nyugatról koszorúzó hegyek Duna felé néző lankáinak alján, szőlőskertektől körülvéve állott, az esztergomi nagy utat keresztező s a hegyoldalon észak felé vivő via magna, nagy út közelében (ld. Függelék: Az 1212. és 1355. évi határjárások öszszehasonlítása). Nem messze innen volt a Fehéregyház felől a városba folyó patak, Krimhildfürdője (Krumheltferdeye), melyet Mária királyné, Zsigmond első neje adományozott az óbudai klarisszáknak 1389-ben (a patak neve ősi hagyományra utal: Krimhild mennyegzőjének nevezték Attila fiainak, a Krimhildtől született németpárti Aladárnak és a magyarpárti Csabának örökösödési harcát). Az esztergomi út mellett közvetlenül fakadt egy melegforrás is, mely egy közeli malmot hajtott. A melegforrás neve egy 1503-as okirat szerint – melyben a forrást a fehéregyházi pálosok kérik a királytól – Bányaháza (Banyahaza), mely név a 13. századtól ugyanitt gyakran említett Bányafölddel (Terra Bana) van szoros kapcsolatban. A malom Fehéregyház kapui előtt állt (ante fores albe ecclesiae). 











KRUMHELTFERDEYE

LEJÁRAT A FÜRDŐÉPÜLETBEN

Tollius, Jacobus (1630–1696) – holland humanista, történész, nyelvész, utazó; Madách Imre Tollius 1687-ben írott, de csak 1700-ban kiadott művére hivatkozik (Epistolae Itinerariae. Amszterdam. 1700.), amely kötetben olvasható Tollius magyarországi utazásáról írott beszámolója. (Epistola Itineraria V. Iter Hungaricum. I. k. 140–236.) E terjedelmes és jelentős útirajznak csupán néhány oldala olvasható magyarul. (Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Kiadta Szamota István. Bp. 1891. 284–289.)

Brandenburgi FrigyesVilmos választófejedelem támogatásával beutazta a német fejedelemségeket, Ausztriát, Magyarországot és Itáliát. Úti levelei egyaránt tanúskodnak természettudományos és nyelvek, valamint a történelem iránti érdeklődéséről. Beszámol a magyarországi bányákról, várakat keres fel, Corvinák után kutat. Írását – Tollius halála után – barátja, H.C. Henninius rendezte sajtó alá. A rézmetszetű táblákon Visegrád, Győr, Komárom, Buda és Esztergom látható, valamint latin és török nyelvű feliratok, orvosi műszerek. A címlapon vignetta, a kötetben további vignetták, szövegközti metsz-tek, iniciálék és záródíszek. Első kiadás. Apponyi a második kiadást (1711) regisztrálja.


Tollius 1700-ban Amsterdamban megjelent könyve az 1660-as évi magyarországi útleírásáról szól. Ekkor járt ÓBUDÁN, ahol tartott a portyázó magyaroktól és a FEHÉRVÁRBÓL kirohanó törököktől!Valamint részletes leírást adott arról az ÓBUDAI LEROMBOLT VÁRRÓL, AMINEK HÉVIZES FÜRDŐJE MÉG MŰKÖDIK! Később ezt a fürdőt hívták a "császár fürdőjének" és helymeghatározóként szolgált FEHÉREGYHÁZÁHOZ, egészen addig, míg történetíróink össze nem mosták az okleveles forrásokkal együtt a mai BUDA területével. Így kutyultak össze mindent, és került Aqua Calida azaz FEL-HÉVÍZ Budához.


AZ ÓBUDAI PRÉPOSTSÁGI VÁR HÉVIZES FÜRDŐJE
Oklevélben LÁSD: "1367-ben Erzsébet anyakirályné adományozza kőből épült óbudai új fürdőházát (domum. . . balnealem lapideo opere . . . de novo constructam) a klarisszáknak." LÁSD: OL. Dl. 5633. ! LÁSD: DL 5633Kelt: 1367-00-00

Kiadó: ERZSÉBET KIRÁLYNÉ
Régi jelzet: Q 332 / VBUDA 18 24
Fennmaradási forma: Eredeti
Pecsét: Függõ
Regeszta: Erzsébet királyné az óbudai klarissza apácáknak adja a Dunánál, Óbuda városban újonnan épített kõ fürdõházát. Eredeti, hártya, lila selyemzsinóron függõpecsét töredéke. - Regeszta forrása: OL regeszta (Trostovszky)


Nézzük a magyar fordítását a mű, számunkra legfontosabb oldalának: 
lerombolt, részben jócskán megrongált és magtárrá alakított templomokkal. Fölmentem ezek egyikébe, hogy annál jobban beláthassam a környéket és a kis fáradságot bőven megérte a pazar kilátás. E legkülső elővárosban, mely a Szent Gellért-heggyel szembe néz, a hévizes fürdők még épek, ahogy Óbuda felé a többi, sokkal előkelőbb fürdő is. Ez utóbbi hely egyébként a megtekintésre leginkább érdemes: az út mellett a hegy lábánál az átlátszó üvegnél átlátszóbb, mély és oly bővizű forrás bugyog fel, hogy az út túloldalán malmot hajt meg, és a lerombolt Vár hideg vizes fürdőit is ellátja. Épp csak továbbindulsz és lám, bugyogó vizű forrásnál vagy! Ennek forrósága vezetékkel a fürdőkbe hozva a másik hidegével csodálatosan keveredik. Maga az épület igen praktikus kialakítású: a belépőnek ugyanis rögtön egy közepes térségen kell áthaladnia, melyen a hévforrás folyik keresztül, azután egy másik ajtón át magába a fürdőbe vezet az út, melynek alaprajza, ha jól emlékszem, nyolcszögletű, mindenfelől járdával és fülkékkel szegélyezett, melyekben át lehet öltözni. A tüzetesebb szemrevételezés nem volt biztonságos egyrészt a magyar útonállók, másrészt a Fehérvárról ! lesből támadó törökök miatt, akiknek egészen odáig könnyű volt kirohanást intézni, ha épp ahhoz támadt volna kedvük. A szemközti dombok szőlőben és vetésben gazdagok, innentől legelők és a közelben Óbuda és termékeny szigeteivel a Duna is csodamód növeli a hely szépségét és kies voltát. A Duna mentén a Szent Gellért-hegy lábánál voltak az elővároson kívül a szemközi oldalon más hévizes fürdők is, de elhanyagolt és már romos állapotban; így nem is zavartattam magam, hogy ezekhez nem sikerült eljutnom.
Budára abban az időben senki magyarnak nem volt szabad belépni. A rácokat, akiket említettem, főleg a nőket, beengedték; az ő kinézetük és ruházatuk, ha nyilvánosan mutatkoztak, nem volt igénytelen és ízléstelen sem; táplálkozása és élete egyébiránt mindkét nemnek koszos, olyannyira, hogy mellettük elmenve úgy éreztem magam, mintha barlangokban rejtőzködő rablók figyelnének engem. Egykor közülük sokan kereskedéssel foglalkozva igen meggazdagodtak. A híd, ami ezt az elővárost Pesttel összekötötte, ha jól emlékszem 57 hajóra épült és körülbelül tízezer láb hosszú volt.
Pest, ez a nagyjából négyszög alakú város, noha sok helyen sújtotta a háború dühe, már mind jobban újjáépül, és sokkal népesebb lakosságú, mint Buda, mivel fekvése a síkság miatt alkalmasabb és megfelelőbb a folyó kihasználására. Budával szemben fekszik, de úgy, hogy kapuja csak a Vár szélével van egy vonalban, a város többi része aztán a folyó alsóbb szakaszán van. Itt igen sokat láttam azokból, akiket



                                                                         A VÁRFÜRDŐ HÉVIZES ÉPÍTETT KŐ MEDRE
                                                                                       A FÜRDŐBE LEVEZETŐ LÉPCSŐSOR

                                                                                                                                  A MEDERBEN
Óbuda prépostság vára. Priscos, amikor Attila várába került, ott megcsodálta az általa még nem látott faépítkezésű várat, és ezt írta meg feljegyzéseiben. A nagy hun vezér, aki ismerte a meghódolt északi népek kényelmes favárait, valószínűleg az akkor modernebb irányzatnak megfelelően, fából építtette székhelyén a saját várát is, és ezt csodálta meg Priscos, aki egyébként azt is megírta, hogy Attila fürdője pannóniai kőből készült. Ez a fürdő feltehetően ugyanaz a meleg vízfürdő, amelyről azután Anonymus azt írhatta, hogy Attila városa a felső hévizek mellett volt. Ez a mondai alap lehetett oka annak, hogy ezt a fürdőt későbbi adatok szerint Krimhild fürdőjének nevezték, és a Vetus- budai Szűz Mária szigeti apácakolostor tulajdona volt. Még 1413-ban is a szigeti apácák fürdőjeként szerepelt. Ezt azért lehet feltételezni, mert Mária királynő 1389-ben kelt oklevele szerint "Krumhelt-ferdeje" annak a pataknak a neve volt, amely az Alba Ecclesiától folyt a Vetus budai klarissza kolostor felé, s amely meleg-vizű patak volt. Ez a patak pedig ugyanaz, melyet Anonymus említ gestájában, mint amely az Alba Ecclesiától, Árpád temetkezési helyétől folyt le Attila városa felé.
Megállapítható tehát, hogy a régi Budán általánosan elterjedt tudat volt az Attila-várossal való azonosság, s ennek nemcsak krónikás bizonyítékai vannak, de az ennél erősebb bizonyító erejű helyi hagyományok is ezt a kapcsolatot igazolják.

                                                    A TÁRSADALMI MUNKÁBAN KITAKARÍTOTT KŐMEDER
                                                                              A VÁR KELETI LEJÁRATA A KŐMEDERBE
                                                                                                   A KŐMEDER FELŐL FOTÓZVA
Óbuda prépostság várának hévizes fürdője. Még 1413-ban is a szigeti apácák fürdőjeként szerepelt. Mária királynő 1389-ben kelt oklevele szerint "Krumhelt-ferdeje" annak a pataknak a neve volt, amely az Alba Ecclesiától folyt a Vetus budai klarissza kolostor felé, s amely meleg-vizű patak volt.

                                                                                                             A FA IS TUDJA HOL A VÍZ
                                                                                                   LÉPCSŐ A FÜRDŐÉPÜLETBEN
AZ ÓBUDAI PRÉPOSTSÁGOT HATÁROLÓ NAGY LEFUTÓ FALAK
Nagyobb köveket csak a fürdőépület külső lefutó falainál használtak. Azonban ez az objektum is a szolgálónépek műhelyeivel együtt is a vár belterületéhez tartozott, a hatalmas, több méter széles várfal az északi hegyoldal meredek szélén futott végig, egészen a Csillaghegy aljában lévő Duna mederig.

1355 április 22, Bicse. I. Lajos k. bizonyítja, hogy a szigeti apácák és Hermann, a budavári Bold. Szűz egyház plébánosa János veszprémi pk. közbenjárására a köztük folyt pert beszüntetik, s ennek következtében Hermann a Duna mellett levő fürdőt Hévízen (balneum situm vicinius fluvio Danubii in calidis aquis) évi öt márka bérért (wl-gariter purkrecht) átengedi az apácáknak, akik viszont a budavári templomra vonatkozó minden jogukról lemondanak. (1417-ben Konstanzban átírja Tamás pécsi- domonkos pro-vinciális kérésére Zsigmond k. Hártya eredetije D1. 10517. Átirata Dl. 4509. Anjoukori okmt. VI. 288. 1.) ' 337.


1355 június 26. I. Lajos k. a Felhévízfőn levő malom felerészét a kereszteskonvent felől, amely Buda vs. hatóságának ítéletlevele szerint őt illeti, anyjának Erzsébet özv. királynénak adja. (Schmitth — Episcopi Agrienses 264.1.) 338
             Ez a malom, az óbudai prépostság bejárata előtt található, a fürdőépület mellett!  

                                                                                                                            SZÉP KILÁTÁSOK...


                                                                                                        HETEROGÉN FALSZERKEZET
Ha ezek a falak is romokban lennének, nem tudnánk megállapítani, hogy ezek a kövek egykor egy épített fal részét képezték. Tehát a vár belső, széles nagy lefutó falait is ugyanezen gondossággal szabad vizsgálni, csak a legszélén.
                                                                                           SAROK KÖVEK A LÉPCSŐ VÉGÉNÉL
                                                           FARAGOTT KVÁDER KÖVEKBŐL RAKOTT LÉPCSŐ


     Mindez egy olyan helyen, ahol a régészeti topográfia szerint semmi középkori sem található, na meg persze Óbuda sem volt ott, az oklevelek azonban mást mondanak.... 

Mégis igazak az Óbuda prépostsági templomára vonatkozó helymeghatározó oklevelek?! Hogyan történhetett meg Óbuda városának hivatalos kutatása során, hogy még a regeszták helymeghatározó adatait sem vették figyelembe történészeink?! Miért nincsenek az Óbudára vonatkozó latin nyelvű oklevelek és egykorú tudósítások még napjainkban sem magyar nyelvre fordítva?! Több száz év kutatás után, a Boldogságos Szűz Mária Fehéregyháza Beate Marie Virginis Alba Ecclesia romterületét megtaláltuk, az oklevelekben is megírt, az óbudai prépostsághoz tartozó további épületekkel-malom-krumheltferdeje, és várfalak-bevezető utakkal együtt! Sok kiváló kutató mindenét feltette erre a munkára, többen az életükkel fizettek érte, mások külföldre menekültek vagy örökre nyomtalanul eltűntek. 
Miért kapom a Budapesti Történeti Múzeum szakemberétől azt a választ, hogy "erre nincs pénz" ?!
Tudnia kell, egyszerűen muszáj lenne tisztában lennie egy szakembernek azzal, hogy ezeknek az épületeknek a beazonosítása mit jelent. Ez ott van, mindenki számára látható-kézzel fogható... 

Hogy mindenki értse amiről beszélek: Árpád-házi királyaink családi monostorának helyét találtuk meg, ahol később Óbuda város prépostsága kialakult. Magyarország legfontosabb szakrális királyi-egyházi központja ez a hely, ahol történelmünk legfontosabb pillanatai történtek, koronázások, házasságok és keresztelők. Messze földről zarándokoltak az óbudai Fehéregyházára a Szűz Mária prépostsági templomába fohászkodni, mint olvashattuk 1425-ben is tudták még, hogy őseink csontjai porladnak azon szent helyen. 

Most 2015 évet írunk és érthetetlen számomra, hogy egy ilyen igazán NEMZETI SZENT ügyre "nincs pénz" Látom, hogy mi folyik az országunkban, és érthetetlen számomra, erről a feléről nem a "szakértők" tehetnek.Annyi értelmetlen költekezés, felesleges pénzszórás közben pont erre nem jut, amire igazán kellene. 
Poén az, hogy a politika is a város szóból származik, tehát üzenem a politikusoknak, hogy vegyenek jó példát az elődeikről és állami akarattal segítsék ezt a nemzedékeken átívelő jó ügyet, legalább akkora napjainkban megfelelő összeggel, mint korábban tették ezt nagyjaink.


1893. Nov.15

Előterjesztetett dr. Rácz Károly bizottsági tag ur indítványa, Árpád honalapító fejedelem sírja, illetve Fehéregyház hajdani fekvésének meghatározása tárgyában. Ezen indítvány oly utasítással adatik ki a tanácsnak, miszerint arra vonatkozó javaslatát az illetékes szakbizottságok meghallgatása után mielőbb terjeszsze a közgyűlés elé.
Tárgyaltatott a kiküldött szakbizottmány és tanács előterjesztése a III. kerületi régészeti ásatások folytatására 3000 frt megszavazása tárgyában. Tekintettel az ezen szakbizottmányi jelentésekben és tanácsi előterjesztésekben felhozottakra és tekintettel különösen a tudományos sikerre, melyet a III. kerületi Papföldön a tavalyi évben eszközölt régészeti ásatások eredményeztek, kimondja a közgyűlés, hogy ezen régészeti ásatásokat jelen évben is folytattatni kívánja és egyúttal ezen célra 3000 azaz háromezer osztrák értékű forintot az idei költségvetés LXXIV. „Vegyes előre nem látott kiadások" című fedezeti rovata terhére megszavazván, ennek engedélyezése iránt a magy. kir. belügyminiszter úrhoz feliratot intézni határoz; egyúttal azonban ufasíttatni rendeli az illető eljáró szakbizottmányt, hogy működésének folyamán ezentúl ne csupán a római régiségek feltárását tűzze ki céljául, hanem figyelemmel levén hazánk történelmi régiségeire is, különösen a honalapító Árpád sírját és illetve a Fehéregyház romjait igyekezzék feltalálni, ami ha sikerülne és ezen örvendetes esemény folytán az ásatási munkák netán nagyobb mérvű kiterjesztésével további fedezeti összegre volna szükség: elvárja a közgyűlés a szakbizottmánynak e részbeni indokolt további előterjesztését.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése